Irány az Egyesült Királyság! 7.

Bizonyára feltűnt azoknak, akik rendszeresen olvassák ezt az angliai beszámolót, hogy pár nap csúszásban vagyok. Nos igen, valóban elcsúsztam 2 nappal, de az indokom egyszerű: borzalmasan sok pótolni való dolgozat van és egyszerűen nem tudom, hogy hova kapjam a fejem, hol fizikát, hol matekot, vagy társadalomismeretet kell tanulni – ugye pont azért mert kimaradtam egy hétre a suliból - úgyhogy bocsi…

Nos,

utolsó napunkat töltöttük Angliában március 31-én. Este bepakoltunk a bőröndökbe (általában úgy van, hogy amikor az ember visszafelé utazik, akkor a bőröndben mindig kisebb a hely, mint odafelé menet… nos ez most sem volt másképp) és reggel búcsút intettünk a Duffy családnak (már amennyire ez lehetséges volt…).

Ezen a napon volt az utunk utolsó angol programja, a Tower, és az ottani koronaékszerek megtekintése. Most kövezzetek meg, de nekem konkrétan nem tetszett a Tower… Valami nagyobb durranást vártam, hiszen oly sokszor hallunk az épületről. A koronaékszerek azok valóban gyönyörűek voltak, de az utána való kiállítások engem nem tudtak lekötni… Valószínű, csak én vagyok ilyen finnyás, úgyhogy bocsi azoktól, akiknek bejött a Tower. Maga az épület a történelem során szolgált erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtönként is. Mivel sokáig királyi rezidenciaként funkcionált, a mai napig az a hagyomány, hogy a leendő uralkodó a Towerben töltse a koronázása előtti éjszakát, és innen vigyék díszkísérettel a Westminsterbe.

A 12. században Oroszlánszívű Richárd fallal és vizesárokkal vette körül a Fehér Tornyot (a Tower legrégibb épülete, melyet még 1078-ban kezdett építtetni Hódító Vilmos). Az árkot a Temze vizével töltette fel. Az erődítési munkákat 1275 és 1285 között I. Edward fejezte be, aki a meglévők mellé még egy védelmi vonalat építtetett, feltöltette az árkot és egy új árkot ásatott a külső körfalon kívül. Ezt az árkot 1830-ban szárították ki és emberi csontokat találtak az alján!

Nos ennyit a Towerről, ezután mindenki átadhatta magát a busz elhasználódni készülő levegőjének, ugyanis búcsút intettünk a brit szigeteknek, és felhajtottunk a Csalagút kompvonataira, melyek átszállítottak minket és a buszt a La Manche csatorna alatt. Az 51,5 km hosszú csatorna-alagút (->ebből a szó: Csalagút) 39 km-e a tenger alatt húzódik. A képeken, ha megnézitek, az látható, hogy hogy hajtunk fel a szállítóvonatokra (buszból fotóztam), valamint, hogy milyen a vonat belseje. Az út alatt a buszból ki lehetett jönni és a vagonokban toporogtunk :)

Estefelé ugyanúgy, mint odafelé menet, megszálltunk egy francia Formula1-es szállóban és innen indítottuk következő napunkat.

nelli.=)