Kecskemét - Zsófi szemmel

Amikor először végigmész Kecskemét utcáin,  látod a Főteret, a Városházát, a bolygó maketteket, csak úgy semmitmondó szépségükben. Azonban 1-2, vagy akár 15 év itt töltött idő után ezek a helyszínek, tárgyak valahogy megelevenednek az emlékeid nyomán.

Látom a kedvenc cukrászdám, és egyből megkordul a gyomrom, ahogy az isteni süteményekre, a Csokiskeksz, vagy épp a Velencei álom fagyira gondolok. Másnak ez csak egy semmitmondó cukrászda. Látom az újságost, ahol évszakról évszaka ragyogó szemekkel kerestem a PEP! magazin soronkövetkező számát, egészen amíg meg nem szűnt…

És ott a játszótér, ahol annyit hülyültünk anno. Fú, és oda jártam oviba! Tisztán emlékszem, ahogy a kétcopfos kicsi Én briliáns ötletére elkezdtünk gödröt ásni, át akartunk jutni az ovi kerítése alatt. Arra is tisztán emlékszem, hogy aztán az ádáz óvónénik homokot szórtak gyereklelkünk ébredező szabadságvágyának első megmozdulásaira, avagy betemették a lyukat.

Ott a Pláza is! Nem vagyok márkafüggő, számomra mindegy, hogy márkás vagy noname egy ruhadarabom, ha nekem tetszik,és tükrözi az ízlésem. De azért a boltok olyanok nekem, mintha a LOVE szót betűzném. Kicsit olyasmi ez a rajongás, mint amit Fergie énekel a Szex és New York betétdalában: ”Love’s like a runway, but which one do I love more?... Shoping for labels, shoping for love”. De boltkórosságomról elfeledkezve megyek tovább.

Lassan kiérek a Főtérre. Azért kiváncsi lennék, hogy a 0 km kő milyen célból épült, mert nem igazán hiszem, hogy csúszdának tették oda… Bár szerintem minden kecskeméti kisgyerek életéhez hozzátartozik, hogy ott csúszkál. Továbbmenve látom a kozmetikai boltot, amihez szintén kötődik egy régi-régi emlékem. Itt vettem életem első szempillaspirálját. Valamilyen okból kifolyólag azt hittem, hogy sminkcuccot csak 18 éven felüliek vehetnek, ezért nem kicsit remegő térdekkel álltam a pénztárhoz…

Aztán végigmegyek a Rákóczi úton, veszek egy szokásos „fél adag, nem csípős, csirkehúsos” thai tésztát. Még megyek pár métert, majd magamra csukom a bejárati ajtót. Egy gondolat fogalmazódik meg bennem: Kecskemét, I love you!

Pedig én csak hazajöttem suli után.

O.Zs.