Film: Sherlock Holmes

Ez a film kétségtelenül az elmúlt évek legjobban kidolgozott akciófilmje. Gondolom, a főhőst nem kell bemutatnom, hisz kizártnak tartom, hogy van ember, aki ne hallott volna Sir Arthur Conan Doyle mára már legendásnak mondható szerzeményéről.
Manapság minden sokat tudó felnőtt arról papol, hogy mindennek az őse Shakespeare. Nem akarom lehúzni szerencsétlent, de ilyet ő nem tudott összehozni. Az írók és a rendező megtalálta az aranyközéputat az akcióvígjátékok és az akciófilmek között, és összehozott egy olyan művet, ami izgalmas, mégis vicces, mereven nézzük, mégis nevetünk. Ezt Holmes személyisége teszi lehetővé. Utoljára a This Is It után volt ennyire erős katarzis élményem. Minden vicc nélkül mondom, két napig a filmmel álmodtam.

Na, akkor ejtsünk pár szót a szakmai dolgokról:

Ilyen szuper akciójeleneteket nem láthattunk eddig soha. Az ember azt várná, hogy azért a XIX. század vége fele, Holmes minden helyzetben a pisztolyhoz nyúl és szitává lövi az összes ellenfelének az agyát. SÚLYOS TÉVEDÉS! Az esetek 80%-ban bizony kő kemény ökölharcot folytat. Az a jelenet, amikor a ringben földbe döngöli azt a böhöm nagy állatot, az vitt mindent. A kukorica ott volt a kezemben, de elfelejtettem enni. Az egyetlen szépséghibája a filmnek az utolsó akciójelentet. Kicsit hozzáértőbb nézőknek egyből feltűnik, hogy az bizony bluebox-al lett csinálva. Nem lett a legjobb, de ettől eltekinthetünk, hisz előtte két órán keresztül szétfolytunk a székben, mert mozogni nem tudtunk, valósággal leszögelt a történet. 
Egy személyes jó tanácsom van: ne vegyetek sok kólát, mert bizony igen rendesen össze tudjuk magunkat izgulni a filmen, a pia az pedig tetézi a vágyunkat a pissoir fele.
Nálam a film tízes skálán kilences.
Köszi, hogy elolvastátok, jó szórakozást!

r.k.