spanok, tesók, hawerok, bátyák, és a többi...
Tegnap, vagyis március 6-án Cegléden az egyik Kossuth Ferenc utcai szórakozóhelyen volt egy hip-hop party. Kecskeméti vagyok, de mégis gyakrabban járok Ceglédre bulizni, mint Kecskemétre. „Nah, de mégis miért?”– kérdezhetitek. Az igazság az, hogy nekem is eltartott egy darabig, mire rájöttem, de most már a bulin történt dolgok ráébresztettek egy-két dologra.
Mielőtt elkezdődött volna a party, sétáltunk egyet a Kossuth Ferenc utcán. Érdekesek a ceglédi fiatalok. Két banda sétált az utca két oldalán. Aztán az egyik bandából valaki átkiabált az út túloldalán lévőknek. Én (kecskeméti fejjel) azt gondoltam balhézni akar, aztán odanéztem, és kiderült, hogy csak köszöntek egymásnak. De olyan mély barátság lehetett köztük, hogy ha csak rájuk néztem, rögtön megértettem a helyzetet. Nem az a megszokott „szia” vagy „csá” volt, amit minden nap húszszor hallok Kecskeméten. Az emberek csak köszönnek, az arcuk meg se rándul, rápillantanak a másikra kimondják a szót, aztán már nem is érdekli őket tovább, csak saját maguk. Ez valami teljesen más volt. Átkiáltott az úton, felemelte a kezét, és amikor egymásra néztek, mind a ketten mosolyogtak, sőt még meg is kérdezte: „Jöttök majd be?” (a bulira). Jó volt látni ilyen mély összetartást két haver között.
Ahogy odaértünk a bulihelyre, először leültünk egy kicsit beszélgetni. Hamarosan eldöntöttük, hogy iszunk valamit. Ahogy a bárpultnál állva vártam a soromra, az egyik asztaltól két srác szólt oda nekem. Én (ismét a kecskeméti észjárásommal) átgondoltam - „nah, még csak most jöttünk, és már belénk kötnek…” – de csalódnom kellet. Ahogy odafordultam feléjük, kiderült, hogy csak csocsózni akartak egyet velünk. Játék közben beszélgettünk egy kicsit, és meg is jegyeztük, mekkora mázlisták, hogy ilyen hely van Cegléden. Elmondták, hogy Kecskemétre maximum moziba jönnek, de bulizni nem. Mint később kiderült, szinte mindenki ismert mindenkit a buliba. A látszólag külön bandák is kezeltek egymással, odamentek köszönni, dumáltak, de megint csak azt kell mondanom, hogy ez ránézésre más volt, mint amit már megszokhattam itthon. A spanok úgy igazából spanok voltak. Hip-hoposhoz méltó módon megvolt köztük az összetartás, amelyet csak egy régebbi magyar reppszámból tudnék jellemezni:
„Mert az összetartás, ami idehozott minket, a másikért eladnánk a lelkünket! Hazugság, átverés, mind ismeretlen fogalom. Ismeretlen látvány a gyanú az arcokon, de minek is mondom? Ezt itt mindenki érti. Minden undergrud katona legbelül érzi az összetartás és az összefogás erejét, ez az ami adja a seregünk lényegét.” /Rhyme Project – Menetelő sereg/
Látszott, hogy sohasem vernék át egymást, és bármit megtennének a haveroknak. Mindenki őszintén mosolygott a másikra. Nem voltak előítéletek, vagy jópofizások. „A haverom haverja az én haverom is.”
Zárójelbe megjegyzem, hogy a nyáron voltam Tarnów-ban (Lengyelország), és ott a főtéren ugyanezt tapasztaltam. Mondanom se kell, hogy mennyire jó volt látni, hogy nem az erőszak veszi körbe a bandákat, hanem a hip-hoppos beatek, és az ÖSSZETARTÁS, ugyanakkor elszomorított, hogy itt, Magyarországon egy megyeszékhelyen nem képes a fiatalság, - vagyis mi - ilyen színvonalat produkálni.
Most őszintén, Kecskeméten a „hegycsúcsos” buliban vagy a passzió-discóban mikor lát ilyet az ember? A kecskeméti fiatalok bandázásai össze nem hasonlíthatóak ezzel! Egyszer egy „hegycsúcsos” buliban konkrétan a kezeim közül szedték ki a BARÁTNŐMET, idegen srácok, és fényképezkedtek vele. Azért ez pofátlanság a köbön nem? Ne is beszéljünk a: „He! Te mér szidod az anyám?” – kezdetű kellemes szóbeli, és gyakran ökölbeli beszélgetésekkel véget érő balhékra. Szóval innentől kezdve ennyit a kecskeméti társaságokról! Mivel itt egyetlen normális hip-hoppos szórakozóhely sincs (pedig lenne rá kereslet), ezért megyek Ceglédre. Aki meg az olvasók közül szokott járni „hegycsúcsos” buliba, passzió-discóba, vagy egyéb helyekre, az gondolja végig, hogy hány igazi haverja van, akiben igazán megbízhat!
Még egy furcsa dolog: Épp a bárpultnál álltam, amikor nekem jött egy nálam kb. 2 fejjel magasabb srác. Ránéztem, és azt mondta: „bocsi”. Szinte leesett az állam, de azért egy erőtlen „bocs”-ot nagy nehezen kiejtettem a számon. Teljesen ledöbbentem. Általában ha Kecskeméten nekem jön valaki, akkor jó esetbe rám se néz, csak továbbmegy, rossz esetben belém köt. Azért ez is elgondolkoztató…
WaspKnive (G&WM)
A ceglédi bulikról képek: http://www.nekem8.info/
Végül néhány zene, ami szokott pörögni a ceglédi szórakozóhelyen:
Mielőtt elkezdődött volna a party, sétáltunk egyet a Kossuth Ferenc utcán. Érdekesek a ceglédi fiatalok. Két banda sétált az utca két oldalán. Aztán az egyik bandából valaki átkiabált az út túloldalán lévőknek. Én (kecskeméti fejjel) azt gondoltam balhézni akar, aztán odanéztem, és kiderült, hogy csak köszöntek egymásnak. De olyan mély barátság lehetett köztük, hogy ha csak rájuk néztem, rögtön megértettem a helyzetet. Nem az a megszokott „szia” vagy „csá” volt, amit minden nap húszszor hallok Kecskeméten. Az emberek csak köszönnek, az arcuk meg se rándul, rápillantanak a másikra kimondják a szót, aztán már nem is érdekli őket tovább, csak saját maguk. Ez valami teljesen más volt. Átkiáltott az úton, felemelte a kezét, és amikor egymásra néztek, mind a ketten mosolyogtak, sőt még meg is kérdezte: „Jöttök majd be?” (a bulira). Jó volt látni ilyen mély összetartást két haver között.
Ahogy odaértünk a bulihelyre, először leültünk egy kicsit beszélgetni. Hamarosan eldöntöttük, hogy iszunk valamit. Ahogy a bárpultnál állva vártam a soromra, az egyik asztaltól két srác szólt oda nekem. Én (ismét a kecskeméti észjárásommal) átgondoltam - „nah, még csak most jöttünk, és már belénk kötnek…” – de csalódnom kellet. Ahogy odafordultam feléjük, kiderült, hogy csak csocsózni akartak egyet velünk. Játék közben beszélgettünk egy kicsit, és meg is jegyeztük, mekkora mázlisták, hogy ilyen hely van Cegléden. Elmondták, hogy Kecskemétre maximum moziba jönnek, de bulizni nem. Mint később kiderült, szinte mindenki ismert mindenkit a buliba. A látszólag külön bandák is kezeltek egymással, odamentek köszönni, dumáltak, de megint csak azt kell mondanom, hogy ez ránézésre más volt, mint amit már megszokhattam itthon. A spanok úgy igazából spanok voltak. Hip-hoposhoz méltó módon megvolt köztük az összetartás, amelyet csak egy régebbi magyar reppszámból tudnék jellemezni:
„Mert az összetartás, ami idehozott minket, a másikért eladnánk a lelkünket! Hazugság, átverés, mind ismeretlen fogalom. Ismeretlen látvány a gyanú az arcokon, de minek is mondom? Ezt itt mindenki érti. Minden undergrud katona legbelül érzi az összetartás és az összefogás erejét, ez az ami adja a seregünk lényegét.” /Rhyme Project – Menetelő sereg/
Látszott, hogy sohasem vernék át egymást, és bármit megtennének a haveroknak. Mindenki őszintén mosolygott a másikra. Nem voltak előítéletek, vagy jópofizások. „A haverom haverja az én haverom is.”
Zárójelbe megjegyzem, hogy a nyáron voltam Tarnów-ban (Lengyelország), és ott a főtéren ugyanezt tapasztaltam. Mondanom se kell, hogy mennyire jó volt látni, hogy nem az erőszak veszi körbe a bandákat, hanem a hip-hoppos beatek, és az ÖSSZETARTÁS, ugyanakkor elszomorított, hogy itt, Magyarországon egy megyeszékhelyen nem képes a fiatalság, - vagyis mi - ilyen színvonalat produkálni.
Most őszintén, Kecskeméten a „hegycsúcsos” buliban vagy a passzió-discóban mikor lát ilyet az ember? A kecskeméti fiatalok bandázásai össze nem hasonlíthatóak ezzel! Egyszer egy „hegycsúcsos” buliban konkrétan a kezeim közül szedték ki a BARÁTNŐMET, idegen srácok, és fényképezkedtek vele. Azért ez pofátlanság a köbön nem? Ne is beszéljünk a: „He! Te mér szidod az anyám?” – kezdetű kellemes szóbeli, és gyakran ökölbeli beszélgetésekkel véget érő balhékra. Szóval innentől kezdve ennyit a kecskeméti társaságokról! Mivel itt egyetlen normális hip-hoppos szórakozóhely sincs (pedig lenne rá kereslet), ezért megyek Ceglédre. Aki meg az olvasók közül szokott járni „hegycsúcsos” buliba, passzió-discóba, vagy egyéb helyekre, az gondolja végig, hogy hány igazi haverja van, akiben igazán megbízhat!
Még egy furcsa dolog: Épp a bárpultnál álltam, amikor nekem jött egy nálam kb. 2 fejjel magasabb srác. Ránéztem, és azt mondta: „bocsi”. Szinte leesett az állam, de azért egy erőtlen „bocs”-ot nagy nehezen kiejtettem a számon. Teljesen ledöbbentem. Általában ha Kecskeméten nekem jön valaki, akkor jó esetbe rám se néz, csak továbbmegy, rossz esetben belém köt. Azért ez is elgondolkoztató…
WaspKnive (G&WM)
A ceglédi bulikról képek: http://www.nekem8.info/
Végül néhány zene, ami szokott pörögni a ceglédi szórakozóhelyen:
A kezdőképen a Hősök együttes látható. Nekik is rengeteg jó számuk van, csak ajánlani tudom...... ;)
WaspKnive
Igazából nem kötekedés képp, de azért ezek a fiatalok is tudnak hogy is mondjam "rendetlenkedni", és sajnos nem mindenhol viselkednek így, de az azt minden bizonnyal állítom, hogy sokkal normálisabban buliznak mint a kecskemétiek... Mondjuk úgy tapasztalat
Megjegyzés küldése