Szabad a csók

Manapság egyre többször láthatunk nyilvános helyeken fiatal, csókolózó párokat. A szerelem ilyen nyilvános kinyilvánítása korábban nem volt jellemző a korabeli nevelési módszerek miatt. Ez egyedül napjainkban fordul elő, amikor az emberek egyre szabadabban élhetik mindennapjaikat.

Meg kell mondanom, érintett vagyok a témában, nekem is van barátnőm, fiatal vagyok, így hát aki azt várja, hogy a nyilvános csókolózók ellen érvelek, az inkább ne is olvasson to-vább. „Egyszer fiatal az ember!” – hányszor hallunk ilyen mondatokat? Gyakran éppen nagy-apáink mondják: „Fiam, élvezd ki az életed minden pillanatát!” Ehhez képest illetlen, társada-lomellenes tevékenységnek tartják a nyilvános csókolózást.

Nézzük meg a csókolózók szemszögét. Az ember fiatal, élettel teli, és egyszerűen öröm-táncot jár a szíve, ha csak meglátja annak a gyönyörű csajszinak vagy pasinak a mosolyát. Egyszerűen tökéletes, és amit a szájával művel, az valami hihetetlen varázslat. Akkor meg miért ne érezhetném esetleg az utcán is? A valóság az, hogy a mai világban, a rohanásban, az erkölcstelen átverések és pénzlopások között az ember egyszerűen vágyik az odafigyelésre. Akár férfi, akár nő. Mindenkinek jól esik, ha odafigyelnek rá, törődnek vele és főképp ha érzi, hogy valaki szereti. Ezt néha csak egyetlen embertől kapja meg: a szerelmétől. És, hogy ho-gyan? A legalapvetőbb módon: puszi, ölelés, összebújás, csókolózás, stb… Vajon az ölelés miért nem zavar senkit? Ugyanúgy a szeretet kinyilvánítása, és ugyanúgy semmi szégyellni való nincs benne, mint a csókolózásban.

Vajon hogyan vélekednek erről azok, akik ellenzik a nyilvános csókolózást? Úgy gon-dolom, hogy ezek az emberek elsősorban az idősebb korosztályokból kerülnek ki. Ránéznek a csókolózókra, és azt gondolják: „Te jó ég! Egymás szájában vannak! Nem szégyellik magu-kat?” „Nem kell odanézni!” – ennyi a válaszom rá. Egyébként, szerintem sokkal nagyobb illetlenség megbámulni egy csókolózó párt. Sok ember valószínűleg féltékenységből neheztel rájuk, de nem hiszem el, hogy a helyükben ő nem tenné ugyanezt. Talán azt gondolják sokan: „Én fiatal koromban sosem csináltam ilyen szemtelenséget!” Nos, ez vagy nem igaz, vagy pedig magára vessen.

Kicsit nyitottnak kéne lenni, és örülni, hogy nem veszett még ki életünkből a szín. Van még szép az életben, és szerintem ha jól belegondolunk, nincs gyönyörűbb, mint a szerelem. Ez a nagyszerű varázslat, amely olyan szép zenét visz a fülünkbe. Kiszínezi a fekete-fehér világot, és megpengeti szívünk hárfáját.

WaspKnive (G&WM)