Igazából apa: láttam már jobb vígjátékot is

Egy kicsit uncsi, egy kicsit semmitmondó, de a "miénk". Kecskemét azért jobb filmet érdemelt volna.

Állítom, hogy ha felépülne egy falu, amelyben az összes bank, az összes szórakozóhely, az összes autószalon logója ott volna és az összes magyarországi rádió bejönne, akkor minden hazai filmet ott forgatnának. Az Igazából apa leginkább erről szól. Szinte percenként váltják egymást a cégfeliratok. Én úgy éreztem, hogy a film nagyban a szponzoroknak szólt. Nekik biztosan tetszett a film, ott is voltak a bemutatón. Kicsit unalmas már, hogy a magyar filmekben éppen akkor szól a rádió a kocsiban, amikor annak szignálja hallható. Itt sem volt másként. Az alkotók elsöprő sikerű vígjátékot ígértek, de nagyot csalódik a néző, ha azt hiszi, sok-sok nevetséges jelenet lesz a filmben. Azért néhány horkolásos jelenettel és másnaposan elmondott mondattal nehéz kiérdemelni a vígjáték jelzőt. Mert bizony a nagy poénok hiányoznak a moziból. Arról nem beszélve, hogy a producerek korábbi filmjei, a Kilenc és fél randi, az S.O.S. Szerelem és a Made in Hungária nagyságrendekkel jobb filmek. A vígjáték vonalat egyedül a szokásos színvonalat hozó Scherer Péter képviseli és egy-egy tipikus hernádis huncutkodás. Az persze nagyon szép gesztus, hogy helyi színészek is lehetőséget kaptak, hogy a város jellegzetes részei feltűnnek, megtudható, hogy vannak itt szökőkutak, egy kellemes sétány, színvonalas irodaházak. Ezek városmarketing szempontból nagyon fontosak. Az sem utolsó, hogy a város címere ott lehet a magyar mozikban reklámozva a hírös várost szerte a hazában. Szóval kecskemétiként ebből a szempontból felüdülés volt a film. Az utcáról ismerős szereplők, az ismerős statiszták itt helyben feldobják a nézőt. A film egésze sajnos nem feltétlenül.  Kár, hogy az utóbbi hetekben bemutatott magyar filmek közül pont ezt forgatták a városban.

Szerdán olvashatjátok a Zsenge-méten Szepi interjúit is Kamarás Ivánnal, Kaszás Gézával és Scherer Péterrel.